Egész nap képtelen voltam magamhoz térni. Pedig sokat tanultunk. Az elméletet hamar átvettük, de közben azt éreztem, a teától bármelyik pillanatban elhányom magam. Aztán Radzsesh beküldött az első lánnyal gyakorolni a poros masszázst szinkronban. Közben végig mosolyra állt a szám, egyszerűen nem hittem el, hogy én masszírozok egy indiai nőt. Aztán kidőltem, le kellett feküdnöm az egyik szobában. Úgy volt, hogy először megmasszíroz Radzsesh, majd én őt. Végül csak az előbbiig jutottunk el, kissé elhúzódott. Hát, egész más élmény volt, mint a többiektől korábban tapasztalt kezelések. Bár nem nagyon tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a tanárom simogat, utólag, az egész annyira tökéletes volt. Utána alig bírtam felébredni a sokkból, picit ott kellett még maradnom beszélgetni. Halálosan éhesen indultam el, egyenesen kajálni az előző napi étterembe. Már megszokott volt, hogy az úton sosem lehetek egyedül, mindig, mindenki beszél hozzám. Amíg szabad asztalra vártam, találkoztam a taxissal, akihez már korábban volt szerencsém az utcán. Parkash, megkérdezte, hogy leülhet –e hozzám. Megjelent a szokásos pincér is, és én rendeltem a szokásosat. Mindenki sürgött – forgott körülöttünk, mi meg beszélgettünk, és élveztük az evést. Minden pillanat boldogság – de ezt már le sem kell írnom… Aztán elkísértem a tuk-tukjához, ahol megmutogatta a könyvét, ami telis tele volt Krisna matricákkal, és üzenetekkel mindenféle emberektől, a világ minden pontjáról. Aztán eszembe jutott, milyenek is Isten angyalai… Mióta megérkeztem, mindenki segített, és minden jó megtalált. Amíg nem találkoztam Radzsesh –sal, ott volt Gábor. Aztán jött Ganés (a fő őrangyalom), és még sorolhatnám… Három után szoba és pihi.

Ha belegondolok, ez egy hihetetlen intenzív év volt/van spirituális utamban. És egyáltalán, Az Utamon. Nem tudom, mit adhat még az Élet. Azt érzem, hogy mindent megéltem. Fura. Még soha nem tapasztaltam ehhez foghatót: folyamatos teljesség – érzet, mintha készen lennék. Egész az életem. Örülök, szeretek, néha bánkódom – és beverem a fejem – sokszor szimplán boldog vagyok. Itthon vagyok. És, ez nem Indiára vonatkozik. Itthon – magamban. Bárcsak örökre tarthatna ez az érzés! Bea, jógán azt mondta, mielőtt eljöttem: India után mindig hihetetlenül beindulnak azok a dolgok, amelyekkel azon időszak alatt épp foglalkozol. Az biztos, hogy azt érzem, bármire képes vagyok, hiszen mindenhez csak azok a dolgok szükségesek, amelyeket itt megtaláltam: hit, szeretet es nyitottság. Mindig, mindenre készen állni. Úgy hiszem, otthon is rendben lesz a világ. Sok minden vár rám.